><endzsykehh><

Eljött a pillanat,
A réges-régen várt nap,
Hogy mindenki itt lehet,
S ez a nap szép lehet.

Ti voltatok iskolánk első diákjai,
Ti voltatok a siker megteremtői,
Ti voltatok azok kik hoztak bút s örömöt,
S ti voltatok azok kik megtisztították a ködöt.

Ti voltatok iskolánk legjobbjai,
S ti lesztek iskolánk emlékei.
S most búcsúztok tőlünk drága diákok,
Útravalóként vigyetek sok jó tanácsot.

Ha már messze jártok túl az iskolától,
Jusson eszetekbe minden múltjáról.
És ha fájna s visszahúzna szívetek,
Néha gyertek visszavárunk titeket.

Utolsó percek, melyek könnyben vannak,
Utolsó másodpercek, mik sírásban vannak.
Búcsúzni kell, búcsúzni fáj.
Búcsúzni néha muszáj.
Feledni kell, feledni fáj.
Feledni kiket szeretünk soha nem muszáj.

Ballag már a vén diák
Itt hagyja az iskolát
Elbúcsúzik tőletek
Megy tovább

Ballag már a diák
Ott hagyja az általános iskolát
Kezdődik egy másik élet,
Mi már nehezebb lesz.

De bármilyen akadályt
Gördítsen eléd az élet
Megfontoltan, okosan tedd azt helyre.

Bár elballagtál,
Másik suliba kerülsz,
Mi nem lesz könnyű,
De mindig lesznek barátok
Kik felvidítanak egy rossz nap után.

Most ballagtál
S mielőtt másik sulit kezdenél
Töltsd szépen nyaradat,
Mert egy nehéz út az, min most elindulhatsz

E versem búcsúm lenne,
a nyolc évet megköszönném vele.
Köszönöm a tudást,
a sok biztatást.
A figyelmeztetést,
és minden mást.

Mindig is naiv voltam,
csak az orrom után futottam,
s hibáimból okultam eleget.
Sose feledem el ezeket.
Köszönöm a sok kirándulást,
a rengeteg múzeumlátogatást,
és a történelmi kalandozást.

Nehéz a búcsú,
de az út még nagyon hosszú.
Az időnk kevés,
emlékül kísér a sok nevetés.
Az a 8 év sokat ér,
az öreg diák még visszatér.

Régi emlékek, régmúlt percek,
fekete-fehér film pereg.
Valósnak hitt álmok, tervek,
de mért fakók az emberek?

Tompa mozdulatok, halk szavak,
megilletődve, csöndben nézem.
Reménnyel teli kék tavak,
sosem leszek már ugyanaz, érzem.

Kopott mosoly ajkamon. Elmúlt.
Tudom, tovább kell lépnem.
Feljön a tó fölé lassan a hold,
megilletődve, csöndben nézem.

Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttem.
Fájdalmas búcsúnak gondolata hasít szívembe.
S fájdalomnak gyümölcse gördül arcomon,
Míg küszöbére ér ő is, oh fájdalom.

Borús emberek sokaságát látom feketén én,
Borús emberek hitét vallom örökkön én.
S borús kedvünk gyümölcse gördül arcunkon,
Míg hideg padlót nem fog, oh fájdalom.

Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttünk,
Borús felhőkkel kísérve fájdalmas utolsó léptünk.
Ború s fájdalom gyümölcse gördül arcunkon,
Mégis mosolyogva egyszerre mondjuk:
Ég veletek, jó barátok.